Túszocskáinkkal az élet

Izu még mindig nem tudja, hogyan kell visszafordulni. Ez baromi jó, mert rohangálhatok, mint pók a falon (kisebbik prb) plusz szerencsétlen, egyre többet bukik újfent (nagyobbik).

A második meg olyan cuki. :) Alíz mosolygott Izura, ha valaki nem látja. :D

(jelen pillanatban Alíz szolid cirkuszolása megy a háttérben, szeretem, mikor fáradtak, kínjukban nem tudnak magukkal mit kezdeni, ezért hiszti van. Na, asszem bealudt. végre. :) )

Tegnap megkóstoltuk a banánt. Inkább kevesebb, mint több sikerrel, Alzika eszegette, Izuka meg köpte magára. Ennyit arról, h a banánt minden gyerek szereti, hihi. A Barna kisasszonyoknak ez sem tetszik első látásra.

Erre- arra, leginkább hasra, ahogy a vidijón, visszafelé még nem megy. Már várom, hogy sikerüljön, eszement banda ez. :)

Főleg Izu a mestere, hasra csapja magát, elkezd nyervákolni, hogy már nem jó, nem sikerül a visszairány, becirkuszol. Anya rohan (na jó, néha cammog), visszarakja a hátára, gyerek abban a másodpercben fordul is vissza, de már előre bőg, mert tudja, hogy nem fog tudni visszajönni..... hehe.

Különben kb. 3 hete választják el magukat. :( Azzal kezdték, hogy nem kellettem minden étkezéshez, általában délután már egyszer se. Most már este sem kérnek belőlem, csak reggel. :( Micsoda önállóság! (nagy ritkán még tízóraira, esetleg)

Egyrészt, voltunk a neurológián, vicces doki nem tudta eldönteni, hogy tegeződjön vagy magázódjon és minden második szava az volt, hogy: okszi?  Semmi bajuk, (tudtuk mi.... :) ) tornázgassunk, meg így fektessük, úgy fektessük instrukciók. Pluszban lesz nekik egy EEG 24én, az én gyerekkori epilepsziám miatt.

A faszi össze vissza hajlingatta őket, ááá, nem volt ijesztő. :) A lányok se díjazták különösebben.

Aztán ma voltunk helyi ünnepségen, a MűvHázban. :) Kaptunk egy meghívót, illetve a lánykák kapták, hogy a városrészben az új lakókat köszöntik. :) Ovisok és kisiskolások adtak műsort, meglepinek meg kaptunk családi fotózást. :) (kivi vagyok) Miután hazaértünk, Bé nekiállt befejezni a gödröt. Faja, mert állítólag jön a ká hideg.

A lányok már tudnak hasra fordulni és néha vissza is, ha már nagyon fáradtak, dühöngenek, hogy nem megy. :) Szép lassan nekem annyi. :)

Voltunk barátnőméknél látogatóban csütörtökön, Izu ott csinálta először a hasra vágom magam mutatványt, Alíz ma. Ő ügyibb egy kicsit, nem olyan nehéz a hátsója. Izu viszont remekül hányogat, mert neki még van a refluxos izéje. Szegényke.

Plusz elkezdtük a hozzátáplálást, több kevesebb sikerrel ismerkednek a répával és az almával. Mindenféle undorító kutyulmány a vége, van, hogy megeszik simán, van, hogy nem akarnak kanalazni és vagy táppal, tejcsivel, esetleg grízpéppel higítva kívánják. Vagy legalábbis úgy eszik meg éppen. blöe. :)

Legújabb élményünk:

Öreglány az utcán:

- Ezek játékbabák?

- Nem.

- És a magáé?

-Igen.

- Mire nem képes a tudomány ma már!

(Azért elárultam neki, hogy a tudományhoz semmi közük....)

Hűűűűűűűűűű. :)

... volt nálunk, Bécsalád jött a múlt héten. Ezek a képek készültek:

Május 2:

Izus 6310 g és 63 cm

Alíz 5680 g és 63 cm

Igen, 63 dkg a különbség...... :D

Vittük oltódni őket, rendelés előtt, hogy ne találkozzunk össze a beteg gyerekekkel.

No. Késtünk 8 percet, valaki már ott volt, de nem mondta volna, hogy nincs bent senki. Mi meg álltunk kint, mint a hülyék, egészen a rendelési időig, amikor csengettek. Hát basszus. Nyilván nem kopogok be, ha azt hiszem, hogy vannak a rendelőben. Mindegy. Különben kb. 800 fok volt és délután 4 óra, hogy a legjobb időpontban tologassuk a lányokat anyukámmal.

Ma úgy mentünk sétálni, hogy Izuka fennhangon brümmögtetett a babakocsiban. Mostmár tökéletesen tud ő is, kicsit eltér a technika, ő nem köpködi le magát. :)

Alíz kb. egy hete rájött, hogy ez a brümmögtetés nagyon jó móka. Valójában Izutól tanulta, akinek ez nem volt érdekes két napnál tovább, le is szokott róla. Alíz tovább fejlesztette, Izut újra érdekli, gyakorolja a továbbfejlesztett verziót. :)

Azt hiszem, elengedhetetlen tartozék, hogy az ember lányának ne legyenek fogai. Így tökéletesen tudja magát homlokon köpni a kisasszony, vagy csak simán összenyálazni még a cicijét is. :)

Hááááát, egy kicsit megsértődtem, mert Bé elfelejtette a házassági évfordulót is, meg ezt is....

Jó, mostanában sok az újdonság, hétvégén betonozunk végre, lesz kocsibeálló a kapuban. (egy éve nézzük a gödrét) Meg gyerekei lettek.

De akkoris..... :)

Aztán tegnap úgy jött haza, hogy kaptam 2 tábla csokit a lányok nevében.... olyan ari....

Oké, jobb későn, mint soha....

Nagyon jól telt, minden nap volt programja a lányoknak, nagyon ügyesek voltak. :)

Először is, voltunk Algyőn, falunapon, na, az jó béna volt, az ég egy földön nem volt semmi, de legalább kimozdultam, az is valami. Képzeljétek, nem lehetett csak kürtős kalácsot kapni, merthogy ott az működik, h baráti társaságok összegyűlnek és mindenki magának főz, verseny címén. Valójában olyan, mint egy bazi nagy kerti parti. :)

Ezek bármekkora csinnadrattában képesek aludni. :)

Voltunk velük a szegedi ligetben is, Belmondo koncin, Alíz végig aludta az egészet, Izu partizott:

Hazafelé így jöttek:  (hüppp- sóhaj)

Május elsején városrész majálison voltunk, nem volt kedvünk bemenni a városba. Egész jó volt. Még sört is ittam, hátha hat a tejcsire. Nem hatott. ;) Úgyhogy hanyagolhatom ezt a módszert, asszem.

A füvészkertben is voltunk, azt Izuka nem tolerálta nagyon, MUSZÁJ babakocsival menni! (kenguruban vittük őket)

A csajok úgy kidöglöttek minden nap, hogy szépen alukáltak éjjel. De szeretik az eseményeket, csak amikor elegük lesz, menjünk haza. :)

Ez így sikerált. Sose tudjuk úgy, hogy ne vegyenek észre..... :)

Tegnapra megfáztak a macskák. Szerencsére nem vészes, Alíznál szinte már nincs is semmi, Izuka sínylette meg jobban, neki még ma is többször szívtuk az orrát. Szegény, totál megretten attól a bizgentyűtől. :( Vettem tengervizes orr'sprájt' is, attól is fosik szegénykém. Tegnap hajnalban már az gyanús volt, h kelni kell negyed 1kor (jó rég volt ilyen) aztán fél négykor már szegény totál taknyas volt. Aztán este fektetés után felébredt tízkor, de utána aludt egész éjjel. :)

Ma elmentünk sétálni is , 'gyógynapocska' séta volt. :)

Múlik neki, remélem, nem lesz már semmi. (rázirázi hógömböcöt. :) )

Azt nem is mondtam, hogy a kardiológián a doktornéni ránk szólt, hogy Izumizu adagját csökkenteni kéne, vagy legalábbis nem emelni. (Izabella jobban szeret enni?)

Pedig minimum 2 hónapja nem emeltük a tápi adagot, tényleg. Most méééér hihetetlen, hogy ilyen a gyerek? Amikor 4 dkg a különbség kettejük közt akkor is tonnával tűnik kövérebbnek. Majd másik életkorban megnyúlik.

A tápit szép lassan emelnem kell amúgy, nálunk annyit a kereslet-kínálat idióta szabályról, hogy nem működik. Pedig senki nem mondhatja, hogy nem esznek rendesen, vagy, hogy nem fejem le rendesen ami marad. Ez van. Amíg jut nekik 2 csepp, igyekszem, de így elég lehangoló fejegetni, pl.

Ezen kívül vannak ám újabb tapasztalataink utcán/boltban/stb. sétálgatva. 

Volt a tecsós élmény, népes család, meglátnak:

- Dikk, ezek ikrek! (lehangoló stílusban, elég hangosan)

Aztán az öreglány a tónál, ahol ücsörögni szoktunk:

-Júúúújj, ikrek! cupp-cupp-cupp, de édesek! Nagyon jó, anyuka egy kosszal letudja a két gyereket. cupp-cupp-cupp, nem kell többet szülnie, cupp-cupp-cupp, juujj de jó neki.

(A néni meg megbuggyant, kérem szépen?!)

(Ez ilyen bevésődött dolog? Minden családban max két kölök és szevasz? hehe. Maradt két fiú meg egy lánynév tartalékban ám! Egyet még felhasználnák.... :) )

Idős bácsika:

- Aszittem mán, csirkéket visz!

(Babakocsiban toltam őket.....)

Az örök dilemma, hogy a 2 rózsaszínű csomag fiú v lány, még fennáll.... :) (vagy, csak én érzem úgy, hogy ha egy kislány van kékben, nem annyira gáz, mint ha egy kisfiú lenne rózsaszínben?)

Jelentem, van már nekünk pelenkázónk is! Hurrá, plusz, mivel mindenki ügyin tartja a fejét, nem sok értelme van már a neurológiára menni, szerintem.

Ez tegnap készült. Szeret csikizőst játszani.

Izus a kezét nézegeti. :)

A videó március 19n készült. (Majd szép lassan töltögetek....)

Tegnap voltunk a kardiológiai vizsgálaton, szerencsére semmi bajuk. Huhh.....

Nagyon ügyik voltak, még tetszett is nekik az EKG.  Össze-vissza ugráltak, meg pörögtek, alig lehetett normálisan megcsinálni. Főleg, hogy jött a gépből a papír, csak épp nem rajzolt. Tök jó. :(

Mostanában picit nyűgik, indulgat a foguk.

Szombaton voltunk Bével az első csak kettesben kimozduláson, aaaaaannyira jó volt! De tényleg. Már nagyon ránk fért. Bödőcs T. estre mentünk, meg sétáltunk a Tisza parton. 

Találtunk az ilyen alkalmakra segítséget, Móni személyében, teljesen ügyesen megoldotta az első közös progit a lánykákkal. Jól viselkedtek, úgyhogy nem mondta, hogy nem jön többet.

Ja, holnap lesz pelenkázónk! hihihi Jobb későn, mint soha, nem igaz?

Májusban pedig végre befejeződik a kocsibeálló is. Tavaly március óta van egy kacsaúsztató a kapunkban.  Na. Végre eltűnik.

Elfelejtettem hírt adni a tápszer válságról. :) Már nincs. Az volt a titok, amit sejtettünk, hogy elegük lett a sűrítős tápszerből. Visszakapták a régit, azt mind a ketten tolják, szóval helyrebillent a lelkiviláguk. Pár napja uzsira rizs pépet esznek, az legalább tuti nem jön ki és ízlik nekik.

A legújabb mutatványuk, hogy nem hajlandók együtt szopizni..... jó, egy fokon igazuk van, mert ugye osztozni kell rajtam, de attól még rém rossz a sorát nem épp türelmesen várót hallgatni. :)

Alíz szépen emelgeti a fejét, csak nyösztetni kell, hason semmi érdekesség nincs.  A bal kezét viszont még mindig nem szereti használni, úgyhogy nem ússzuk meg a neurológiát. Plusz, legalább két hete be nem áll a szájuk. Olyan kis cukik. :)

Tegnap előtt elkapott a hangulat, hogy a fórumon elolvasgassam, mik történtek november 16 és december 29 között.

Még mindig nagyon meghatódom, hogy drukkoltak, meg izgultak a lányok, mikor bent fogtak a kórházban a nekem fel se tűnő akármik miatt. Meg, hogy tartották bennem a lelket, akaratlanul is, amikor kezdtem befordulni a bezártság miatt... hát, köszi csajok! Még egyszer. :)

Egy éve két pici lélek már itt volt velünk.....

Kolbászoltam a neten, ikres szülők tapasztalatait gondoltam olvasgatni, csak úgy. Nos, az életben többet eszembe se jut.

Amilyen fórumokba beleakadtam, többségében arról szólt, hogy "de szar nekem, mert ikreim vannak, ennyi meg ennyi a pelenka, annyi meg annyi a tápszer, nem férek be ide, nincs négy kezem, a köcsög állam meg csak x pénzt ad"; a másik oldal meg kígyót békát dobál, hogy egy ikres anyukának milyen alapon jár dupla GYES, neki is 2-3-4 gyereke van, stb.

Nos: baromira nem érdekel, hogy havonta mekkora összeget költünk el pelenkára és tápszerre (a későbbiekben hirtelen bébiételre, ha nincs időm kutyulni), mert jobban érdekel a babáim mosolya, a fejlődésük, minden porcikájuk. Én nagyon szeretek az ikrekkel lenni, hiába dupla meló, nem érzem azt, hogy nekem jujj de rossz. Kell egy kis fantázia emberek és minden megoldható (legalábbis majdnem minden). Én se férek be bizonyos üzletekbe a macskusz verdával, de a nagyobb sétába nem halok bele. Még a hülye gáton lemenést is megoldottuk. :) Nem akarok senkit megbántani, de aki azt számolgatja, hogy mennyibe' van a kölök, míg felnő, hát, inkább tartson guppikat. Bár már késő.

A másik oldalnak meg csak annyit, hogy kurva nagy segítség a dupla GYES, meg, hogy itthon maradhatsz az ikrekkel míg suliba nem mennek. Az összeg semmi, az itthon maradást nem értem, hisz az ikreknek is közösségbe kell szokni, meg semmivel nem másabbak, mint egy egyedüli gyerek. (nekünk, szülőknek más, mert csak kétfelé mennek, de nekik nem hinném. :) )

Szóval, összességében elkeseredtem, hogy nagyon sokan csak a pénz és a negatívumok körül forgatják az agyukat.

Meg kell tanulni örülni a legkisebb dolgoknak is. Nem attól lesznek egészséges, boldog felnőttek, mert anyuci x 10 éve y 100ezreket költött rájuk, amikor....

Itt fogta meg először (v másodszor:)) rendesen a rozmáros rágókát

Van neki egy ilyen képessége, hogy pillanatokon belül lesz a szeme előtt a sapkája. Tök mindegy, mit csinálok. Ha sikerül teljesen leküzdeni a szeme elé, hangulatától függ, hogy türelmesen vár, hátha észrevesszük, vagy nyávog. Remek sport, remek sport. 

A Moominos meleg vizes palack az enyém, de nagyon szeretik nézegetni. Izu dumál is neki. :)

Na, itt verekszem le a macskusz - járgányt minden nap. :)

A lépcső, ahol soha nem fogunk egyedül lejönni, mert természetesen a széles ikerkocsival nem férünk rá a rámpára. :(

Ezért ezt a brutál lejtős ökörcsapást választjuk......

amit gondolom merész biciklisek vájtak a gáton. Meg az eső mindig csinál bele új gödröt. Ha bárhová el akarok jutni, ezen küzdjük le magunkat. Néha megakadunk egy fűcsomóban, visszafelé meg izmosodik a karom. Fasza.

Különben utálom, de a városrészt, ahol élünk eléggé unom mán....

Bé remek ötlete: pereljük be a várost a rámpa miatt és minden olyan üzletet, ahová nem férünk be, egy pert csak megnyerünk és jöhet a házbővítés.(Mert a helyi postára is elég neckós, a Coopról ne is beszéljünk. Inkább a messzebb lévő Spar, oda kényelmesen.)  Hülye gyerek.

Ma szerencsére már mosoly-mancik. :)

Labdáztunk is, mindketten nagyon ügyik voltak. Alíz is kezdi érteni a lényeget, nem mint egy partra vetett hal fityeg a laszti tetején. :D

most a járókában vannak, beszélgetnek és az előbb nyomkodták egymás arcát, ami nagyon bejön nekik. :) Szép lassan itt az ideje, hogy széjjelebb legyenek szedve, azt hiszem.

Tegnap vettünk kengurukat, nagyon csecse kis darabok, nagy sikere egyenlőre nincs. :)